Az alternatív vonalat ebben a hónapban a Quimby, közelebbről a banda énekes-gitáros szövegírója, Kiss Tibor képviseli. A közelmúltban ötszámos maxit megjelentető csapat szóvivője szerint „fokozatosan nőtt a közönségünk, úgy érzem, hogy minden lépcsőfokot megjártunk. Vannak hullámok, amikor bizonyos pontokon megugrik a közönségszám, de a miénk alapvetően lineáris, egyenes vonalú fejlődés. Nekünk is nagy csoda, hogy amolyan underground vagy alternatív rockzenekar lévén, amiben vannak nehezebben érthető pillanatok és eléggé szélsőséges kísérleti akciók is, tényleg népszerűek tudunk lenni.”

A külföldi „vendégek” közül kiemelendő a lehetetlen nevű Eagles Of Death Metal frontembere, Jesse Hughes. A nemrég nálunk járt, kamionsofőr küllemet öltő zenész nem mással alapította projektjét, mint Josh Homme, akit a Queens Of the Stone Age-ből ismerhetünk. A kérdésre, hogy mit szeret a legjobban a rock and rollban, ezt feleli: „A szeretetet, amit a közönségtől kapok. Szeretek stúdióban dolgozni, de imádom az élő koncerteket is. Mind a kettő rohadt jó, de mégis más.” Ezen sorok olvastán elszorul az érző szívű rocker torka, s nem mondhat mást, mint azt, hogy mi is szeretünk Jesse. Egyébként érdemes ellátogatni a legközelebbi itteni koncertjükre – már, ha jönnek még –, mert állítólag őrült show-t nyomnak.
A mostani CD-melléklet az első teljesen új és önálló anyag a laphoz csatoltak közül, mely egyetlen zenekartól származik. Az Icon nevű formáció így látja biztosítottnak azt, hogy sok emberhez eljuttassa üzenetét. Kisebbfajta hazai szupergroupról beszélhetünk, a tagok között olyan arcok vannak, mint Szatai Gábor az egykori No-ból, Vilmányi Gábor az édeskés Manhattan-ből vagy Donászy Tibor, aki valamikor az ős-Beatricéban verte a bőröket. Az, hogy milyen zenét hozhatnak össze ezek a különböző stílusokban tevékenykedő fazonok, kiderül az anyag meghallgatása után. Nem árulunk el semmit, mivel – be kell vallanunk – még nem volt rá érkezésünk, hogy behelyezzük a lejátszóba a kis korongot. Ami késik, nem múlik.
„Illúzióink nincsenek, tudjuk, a CD-kiadás ma már csak arról szól, hogy aki szeretné, hogy meglegyen neki eredetiben a borító, meg aki mondjuk úgy gondolja, ezzel is támogatná a zenekar működését, az megveszi. Az az igazság, ha manapság nullára kijön egy CD, tehát 2-3000 elfogy belőle, az már jónak számít” – véli az új lemezét mostanában megjelentető Junkies gitárosa, Barbaro Attila. Ehhez nincs mit hozzáfűznünk, sajnos igaza van.
Ian Gillan épp egy csúnya megfázásból lábadozva nyilatkozik a lapnak. Új lemezének, a One Eye To Morocco-nak kapcsán azt mondja saját szövegeiről: „Néha elég rejtélyesek. (…) Egyébként igen, legtöbbször belülről jönnek a gondolatok, a szívből, az agyból vagy a lélekből, néha pedig olvasmányokból merítek. A soroknak megvan a maga értelme, de lehet, hogy valami más, valami olyan, ami a szavak mögött van”. Így gondolja, s mi hiszünk az ősz ős-rockernek.
Nem hiányozhatnak a szokásos koncertbeszámolók, olvashatunk többek között az AC/DC, Steve Lukather és Pink budapesti fellépéséről. Ismét bemutatnak egy magyar zenészt a sok közül, Závodi Gábor neve nem biztos, hogy mindenkinek ismerősen cseng, de valamelyik dalát hallva a sok közül azonnal rájönnénk, ki is ő. „A virtuális tudás nem minden” – jelenti ki és ezzel sommás és megszívlelendő útravalót ad a jövő zenészeinek.
Forrás: www.deol.hu